Csak hazudtam

(Válasz Charlene ’I’ve Never Been to Me’ című dalára)

Hé, Kedves, most ne nevess, figyelj nagyon rám

Mert tudok egy-két szép mesét, mit elmondanék tán

Arról én nem tehetek, hogy szívemet Keridwen lopta el

S most mindenhol csak úgy dalol, s nekem írnom kell

Ó, az életem, nem feledem, oly nagy békében telt

És voltam jó, és minden szó mit kaptam, jót felelt

És mégis, ha talán mégis lenne egy új életem

Én más lennék, és mást tennék, s nem azt, mit tettem

Ha eljön egy nap, egy pillanat, mikor végiggondolod

Hogy mi történt, s a nagy örvény téged merre forgatott

Tán rájössz majd, hogy mi az, mit másképp képzeltél el

És megteszed, amit lehet, hogy a lelked ne vesszen el

Hé, Kedves, te szép Kedves, kérlek, ne menj el

Mert szükségem van rá, hogy neked mondjam el

Tudom, mit érzel, ahogy nézel, és nem hiszel nekem

De azt kívánom, bár beszélt volna valaki így velem

Voltam szép, akár egy kép, és éltem úgy, mint egy szent

Én jártam a világban, de nem tudom, a szabadság mit jelent

Én elbújtam önmagamban, és ha hívtak, nem mentem

Csak hazudtam, és azt mondtam, a helyes utat követem

Ó, én vártam ott, hol a semmi volt, és nem bántott a magány

A szó „barát” oly idegen volt, és későn kezdett fájni a hiány

De volt remény, s az álnok erény az úton végig jött velem

S én hazudtam, és azt mondtam, a helyes utat követem

Hé, tudod mi az a helyes út? Az egy hazugság.

Egy téves elképzelés arról, hogy hogyan kellene élnünk.

De tudod mi igaz? Ha sétálok a fényben és táncolok az éjben.

Ha megteszem azt, amire vágyom, amíg csak élek.

Ez az igazság. Ez az élet.

Hé, Kedves, hát gondold meg, és mondd, mit ér az életed

És fel ne add, de ne hagyd, hogy az élet elmenjen melletted

És láthatod, ha ezt olvasod, hogy ezek nem üres szavak

Hát küzdj, ha kell, de ne dobd el, mit az élet magától ad