Cerridwen

Cerridwent a kelta mitológiában a költészet, a hold, a jövőbe látás, és a bölcsesség istennőjeként tisztelik. A név 'Cerridwen' azt jelenti: áldott költészet. A róla szóló legendákban általában boszorkányként jelenik meg, vörös hajjal és az üstjével, melyben a bölcsesség varázsitalát főzi. Istennőként jóságos, boszorkányként néha félelmetes alakban ábrázolják.

Névváltozatok: Az irodalom hosszú történelme során Cerridwen neve többféle változatban is előfordult. A legeredetibbnek vélt forrásban a Keridwen név szerepelt, de a többi variációt is helyesnek tartják. Íme néhány ezek közül:

Cerridwen, Ceridwen, Ceridwyn, Carridwen, Caridwen, Kerridwen, Keridwen, Kerridwyn, Keridwynne, Kerritwen, Kerrituen, Kyrriduen, Kyrrituen, Kerituen

Cerridwen legendája

Artúr király uralkodásának kezdetén élt egy férfi, akinek a neve Tegid Voeland volt. A feleségét Cerridwennek hívták. Három gyermekük született, két fiú és egy lány, melyek közül az egyik fiú, akit Avagddunak hívtak, a világ legcsúnyább embere volt. Cerridwen aggódott, hogy fiát elutasítják majd külseje miatt, ezért elhatározta, hogy a tudás, a bölcsesség és a jövőbe látás adományával ajándékozza meg őt, hogy így ellensúlyozza a fiú csúfságát. Így hát, üstjét felállítva belefogott a bölcsesség varázsitalának elkészítésébe, melyet a recept szerint pontosan egy éven és egy napon át kellett forralni. Amikor az üst felforrt, három szent cseppjét kellett meginni ahhoz, hogy valaki a tudást megszerezze. Cerridwen azonban hamar belefáradt az üst kavargatásába, ezért felszólította Gwion Bach-ot, hogy kavarja az üstöt helyette. Ezután megparancsolta Mordának, egy világtalan embernek, hogy folyamatosan élesztgesse a tüzet az üst alatt. A fiúnak és a vak férfinek pontosan egy éven és egy napon át kellett vigyáznia az üstre. Eközben ő, Cerridwen, minden nap varázsfüvek keresésére indult. Egy nap, közeledvén az év véghez, miközben Cerridwen mágikus növényeket gyűjtött, az üstben fortyogó varázsitalból három csepp véletlenül Gwion Bach ujjára csöppent. A főzet megégette az ifjú ujját, aki azonnal a szájába vette azt. Abban a pillanatban, hogy az ital a szájához ért, ő meglátta a jövőt, és megértette, hogy óvakodnia kell Cerridwentől, mert a boszorkány nagy hatalommal bír. Félelmében az ifjú a hazájába menekült. Cerridwen üstje kettétörött, mivel minden cseppje, kivéve azt a bizonyos hármat, mérgező volt.

Ekkor érkezett meg Cerridwen, és látta, hogy az egész éves munkája kárba veszett. Felkapott a földről egy darab fát, és lesújtott vele a vak Mordára, míg a férfi szemei ki nem estek a helyükről. Ekkor Morda elmondta a boszorkánynak, hogy a veszteség nem az ő hibája volt. Cerridwen most haragját Gwion Bach felé fordította, mondván, hogy ő rontotta el a varázslatot, és vette el a bölcsességet, amit Cerridwen a fiának szánt. Cerridwen azon nyomban az ifjú után eredt, és üldözni kezdte őt. Gwion Bach látta az őt követő boszorkányt, és nyúllá változtatta magát, hogy gyorsabban tudjon szaladni. Cerridwen ekkor kutyává változott, és így üldözte őt tovább. Gwion Bach egy folyóhoz ért, és gyorsan hallá alakult, így próbált elmenekülni. A boszorkány vidraként követte őt a víz alatt. Gwion Bach a vízből kiérve most madárrá vált, és felrepült a magasba, mire Cerridwen sólyom alakjában szállt utána. Épp amikor Cerrridwen lecsapott volna rá, Gwion Bach észrevett a földön egy halom búzát, és odarepülve búzaszemmé változtatta magát. Cerridwen hirtelen fekete tyúkká változott, odalépkedett a búzához, és addig kapirgálta azt, míg meg nem találta a szemek között Gwion Bachot. Amikor rátalált, azonnal lenyelte őt.

Kilenc hónapon át hordta magában az ifjút, aki a hónapok leteltével újra megszületett. Ekkor azonban, Cerridwen annyira gyönyörűnek találta őt, hogy nem volt szíve bántani a fiút. Ezért április huszonkilencedik napján egy zsákba csomagolta a gyermeket, és a tengerre dobta, rábízva őt Isten kegyelmére. Így jött világra a nagy költő, Taliesin.