Egy nő és egy gyermek

Egy hosszú és egyenes úton

Egy végtelennek tűnő úton

Egy nő és egy gyermek halad

A cél az út vége, mely elmosódik

A vakító napfényben alig látszódik

S a két ember fáradtan halad

Autók száguldanak el mellettük

Felverik az út porát felettük

De ők ketten csak folytatják útjukat

„Nézd a sok autót az úton

Mind oda megy, én tudom

Ahová mi is tartunk”

„Még sincs egy autó, ki várna

A kedvünkért egy percre megállna

És elvinne minket egy darabon”

Ezt mondta a nő, s a gyermek

Csak fáradtan bólintott egyet

És mentek tovább az úton

Már majdnem elérték a célt

Mikor egy autó melléjük ért

És lelassított az úton

„Ha maguk is oda mennek

Szálljanak csak beljebb

És elvisszük magukat egy darabon.”

Így szólt a vezető, s a két ember

A kocsiba ült és már mentek

Is sebesen az úton.

„Köszönjük, Kedves, a kedvességet

Pedig nem vártunk már segítséget

S az utolsó percben mégis érkezett”

„Én is voltam már hasonló helyzetben

Nekem is jött segítség az utolsó percben”

Válaszolta a vezető a nőnek

A gyermek csak ült és hallgatta

Csak ült és fejében jól elrakta

Azt, amit itt tanult

Ha nehéz útra visz az élet

S elvész minden reménységed

Mikor mindenki más elfordul tőled

Ha fáradt is vagy, és nincs esélyed

Ha harcba száll veled az élet

Még az utolsó percben is jöhet segítséged