Őrangyal

Amikor a fájdalom az egekig ér

Lelkem a világtól kegyelmet kér

Amikor a szenvedés magához szorít

Egy őrangyal jön, és megszólít

„Gyere velem, felejtsd el e világot

Mutatok egy helyet, mit senki sem látott

Nincs olyan messze, s ez csak a tiéd”

Így szól ő, és nekem adja a kezét

Egymás kezét fogjuk, megkapaszkodunk

És elindulunk arra, amerre visz utunk

Szemem csodát lát, mikor megérkezünk

Az arcunk mosolyog, és szorít a kezünk

Egy álomvilág, egy gyönyörű vidék

Egy kicsi tó, sok fa, virág és egy rét

Az ég kéken világít, ahogy leülünk

Az idő telik, s mi egy történetet mesélünk

A történet vége olyan gyönyörű lett

Elmesélném neked, de nem lehet

„Ezt a történetet senkinek el nem mondhatod

Ez egy olyan dolog, mit úgy hívnak: titok”

„A legnagyobb titok, a te rejtélyed

A te világod, a te mesés vidéked

Ahová elmenekülsz, ha a baj megtalál

Itt nincs szenvedés, sem bánat, sem halál”

Csak fekszem a mezőn, s nézem az eget

Mellettem egy vadvirág halkan rám nevet

Azt mondja „kislány, te drága kisvirág

Szeresd e világot, és szeresd az angyalkát”

Az angyal csak táncol, s zenél neki a zöld erdő

Madarak csicseregnek, és vele táncol a sok felhő

Én pedig nézem, és nevetek nagyot rajta

Amint a fákat és fűszálakat táncra hívja

Engem is hívna, de érzem, nem mehetek

A csodavilág eltűnik, s én bánatos leszek

Ismét fürdök a bajban, és a kínzó fájdalomban

De tudom, hogy vár egy hely egy szebb világban