A lantos
A lantos
A múzsa csókja száll az égben
Szeleken süvítve szerte széjjel
Pacsirta dalol, s a dallam szaván
Szavalja szépen szép muzsikám
A lantos regél csak csendben szól
Csilingel a fűzfa a fellegek alól
A hold kék s a csillag arcába süt
Kergeti és felkelti az égi derűt
Tarka tövis a rózsán mesél
Mondát szül, és csodát beszél
Mindig tudja, merre visz az út
Magasban, mélyben elűzi a bút
Egy angyal gyermek gyújtja a fényt
Gyönyörű lánggal felcsapó reményt
Forró éjben a farkas szeme szürke
Felordít némán a füsttől menekülve
Ember nem mer erre keveredni
Mesét félve próbál messze menni
Kerüli az álmot, az aranyos átkot
Álmodik mégis, átkos valóságot
Cinege ciripel pici hegedűvel
Hajnali hurrikán hangja zúg el
Egy falevél lehullik a zörgő ágról
Kibújik egy bogár a bordó gombából
A múzsa újra útra kél kelet felé
Madár mutat utat az újabb nap fölé
Vörös virradat takarja el a varázs álmot
Lant nem szól, és nem dalol álomvilágot
|