Barokk

Csendül csendben felharsan a dalod

Figyelj most mert Érted szól a barokk

Tréfát űz és elhallgat majd hirtelen

Gyorsan rohan lohol siet sebesen

Felrobban a szíved a zene zeng

A hegedű sikít megremeg a terem

A síp sír keservesen véget kesereg

Roppan a csend az értelem elveszett

Dörren a trombita életedet megeszi

Menekül a lélek a hangokat keresi

Táncra perdül a világ nincs itt kegyelem

Szerelem drága zajongó ujjongó szerelem

Dallam dúdol diadalmas barokk

Szól értem szép halál hogyha belehalok

Most megáll mégsem csak úgy tesz

Megsüketít mégsem néma lesz

Angyalokat hallgatok a dallamokat

Hagyom hadd adjanak altassanak

Arany éjben megfagyjanak angyalok

A hangok földre szállt altatódalok

Csattan az egész vége és ércesen

Füledbe csikorgó cserfes fényeken

Új zene újra tördeli az idegeket

A karmester sietve újraosztja a szerepeket

Győzedelmes hullám, észvesztő robaj

Repedő falakat tükörszilánkot szavalj

Reccsen a félhang, rázkódik a pillanat

Vége van tudod elhagyod magadat

Kegyetlen némaság fülsértő csend

Vége van harsog a lelked odabenn

Még egyszer még többet még akarok

Hát szóljon Értünk még egyszer a barokk