A bánat
A bánat
A bánat akárkit megtalálhat
Harapása gyilkos betegség
Néha nincs, mi reményt adhat
És hátat fordít nekünk az ég
Olyankor minden üressé válik
Fekete térben némán ülünk
Nap nincs, mi könnyet szárít
És a csendben megsüketülünk
A világ szép ott messze tőlünk
Éli vígan boldog mindennapjait
Nincs benne semmi mibelőlünk
A szél elfújja a fájdalom szavait
De tudod, a bánat, az sem örök
Egy átmenet, egy rossz állomás
A bú porcelán, s ha összetöröd
Eltűnik előled a keserű látomás
Nézd meg, a nap süt, az élet vár
Hazudd azt, hogy minden szép
A bánat nem öl, ő nem a halál
Hiába szúr beléd ezernyi kést
Nézz magadba, s lásd az életet
Felejtsd el azt, mi mardos téged
Hessegesd el minden kétségedet
És nézd, ahogy a lelked újraéled
|