Reményt adni
Reményt adni
Most nincs napsütés az égen
Egy fa sírja százéves bánatát
A csend sikít a néma légben
Szilánk szakítja a múlt mosolyát
De itt vagyok és írom a lelkem
Alkotóként nagy bennem a hév
Ám a valót kiáltani nem merem
„Or else you will dig my grave”
Én itt vagyok és írom a reményt
Dalolok neked, hogy erőt meríts
Emlékszel a fára, mi az égig ért?
Csodát tennék, de kell, hogy segíts
Eső mossa a szürke tájat odakinn
A durcás élet megint felhőt sír
Az arcom a szenvedők felé tekint
Kezem a megtört emberekért ír
Reményt adni valakinek, ki a jót
A szép álmot már nem láthatja
Olyan, mint kimondatni a szót
Egy némával, ki hangját nem adhatja
Mégis én itt vagyok, és elhiheted
Egy élő példaként állok előtted
És nem szeretnék hazudni neked
Bízz bennem, ennyit kérek tőled.
Én sem hittem mindig a reményben
Tövis bizonytalanság szúrta szívem
Majd rájöttem, lassan megértettem:
Előbb hinni kell, csak aztán lesz hitem
A boldogságot csak úgy érhetjük el
Ha a remény oszlopként tart minket
De ha te a reményben nem hiszel
Úgy önként tartod bilincsbe kezeidet
Az elkeseredés börtönében élsz majd
Örökké emészt saját tehetetlenséged
És kevés lesz a szó, hogy meghalld:
Te magad vagy saját legfőbb ellenséged
|