Az új világ
Az új világ
A Múzsám kézen fogva vezeti tollamat
Keridwen hangja ismét engem szólít
Nincs bennem más, csak egy gondolat
Először csak suttog a papír, végül ordít
Serceg a tinta, ahogy szavak születnek
Bölcsesség hátán bölcsesség nő
Kozmikus istenek új embert teremnek
A jin és a jang, a férfi és a nő
Az új ember más lesz egy más világban
Egy másik kor, egy örök Édenkert jő
Ahol nincs kígyó, s a bűnös tudásban
Nincs semmi jó, és az alma mérgező
Ezen a helyen, itt olvassák művemet
Egy verset, egy dalt, egy költeményt
Keridwen nevetve engedi el a kezemet
Te magad is tudod, hogyan írj reményt
Ekkor egy új legenda tör fel a múltból
Elfeledték, most mindenki erre figyel
Mint egy vödör víz a legmélyebb kútból
Lassan ér ide, és gyorsan tűnik el
A legenda egy régi korról mesél majd
Ahol az emberek gonosz teremtmények
Az angyalok csak sírnak, és halld:
Nem segített senki a reménynek
De ez a kor más lesz, az új világ
Itt a remény segít majd az embereknek
És nem tép majd téged a szomorúság
Így lesz vége a küldetésemnek
|