Poe

Aláhulló szálló köpenyben megleltem a Poe kötetben

Egy verset, szebbet minden muzsikánál, amikor hirtelen

Koppan az ajtón a csend, mintha dobbanna kezem

Talán vendég van a háznál, reccsen a rozsda kilincsemen

S elreped roppant képzeletem, talán vendég, beengedem

De csak a sötétség néz szembe velem

Ekkor egy madár károgó kacajjal, szól én zavartalak a zajjal

Fekete démon angyali arccal szól én szóltam neked

Kár vár rád a halál két vendége Usher és az ikertestvére

Ajtó koppan, mintha dobbanna kezed, engedd be a végzetedet

Hoztak neked egy üzenetet, Dupin, egy elcsent levelet

Ajtódban vár rád az üzeneted

Egyetlen szó volt a levélbe róva, de nem, ó nem Lenóra

Nem róla szólt szavunk. Ulalume, ez volt a halál üzenete

A halott Ulalume csillaga vezetett engem s téged ide

Szép Psyché szelíden szavalt, egy októberi dal

Szólt s a halott Ulalume csillaga vezetett minket ide

Egy várost szül szemem képzelete

Tengeri hullámok mélyén nyugszik a halálnak éjén

A sötétség élén kincsek fénye csillan, a jó és a rossz elillan

A múlt nem ura már a modern mának, mérgesen int

A fények szavának. Az örök éjfél birodalma tetején

A Halál uralja a nyugalmat, ám a lelkek

Nyugtalan hullámot kavarnak

Nyugtalan hullám, szundítok, s felébreszt durván

Az álom város után a valóság néz szembe velem

Valami koppanás rázhatott fel engem, ahogy elmerengtem

Aláhulló szálló köpenyben a Poe kötetben

Ekkor ismét koppan az ajtón a csend, s csörren a zár

De nem nyitok ajtót soha már