Mozdulatlan

Mozdulatlan vagyok én

Ó, hív a vad, a messzi táj

Óperencia helyén

Csak kopár vidéket talál

Érzelmekkel teli tó

Ritkán lát vendégeket

Szenvedélyes altató

Égő könnyeim helyett

Mi lesz most az álmokból

Mivé lesz a fényes út

Mit várhatsz önmagadtól

Lelked semmit sem tanult

Könyvek lapjai között

Békét lel, ki egyedül

Kemény szívbe öltözött

S most oda menekül

Hol hív egy vad, messzi táj

És suttog sok-sok gondolat

Mert a képzelet nem fáj

A folyók örvénye alatt

Oly világban éltem én

Forgott, futott minden nap

Koronával a fején

Szívem peckesen haladt