Történelem
Történelem
Gondolkodtam sokat-sokat
Miért nem látok boldogokat
Minden szó mi hozzám ér
Kongó, sötét, üres tér
„Történelem fonalát, ha végigjárod
Bánatodra válaszaid megtalálod”
Így szólított meg egy szellem
Mit tehettem szava ellen?
Hátranéztem a messzeségbe
Világunknak kezdetére
Végigjártam minden évet
Fényt, homályt és sötétséget
Láttam jót és néha rosszat
Mindent, mit a sors kioszthat
Mégsem tudtam, nem értettem
Miért hunyt ki a lét szemedben?
Hová tűnt a sok mosoly?
Mi vett rá, hogy mást okolj?
Nézz csak végig minden verset
Öreg, elunt költeményt
Vidám lesz, nem láttál szebbet
Vigaszt nyújt és szép reményt
Nézz meg aztán figyelmesen
Néhány modern alkotást
Sír a költő keservesen
Hallod-e a zokogást?
Régen, ott a múlt időkben
Véres, szörnyű esztendőkben
Nem tudtátok emberek
Mi lesz egyszer veletek
Meghal majd a hit, s az élet
Nem fest mást, csak undok képet
Nem tudtátok, értettétek
Ami volt, azt szerettétek
Gonosz, jó, az mindegy volt
Élt az élő, s holt a holt
Most a világ máshogy mesél
Bűn, fájdalom az égig ér
Nem tudjuk, hogy mi lesz velünk
Nem bízunk, s nem reménykedünk
Ami rossz volt, még rosszabb lett
Minden jónak nyoma veszett
Panasz csak az életünk
Tovább már nem léphetünk
Tükörrel nézz az emberre
S meglátod a bánatát
Nincs ideje a lét-szerepre
Elveszíti önmagát
Nincs mosoly, és a fáradt költő
Siratja azt, mi régebben volt
S bár hosszabb ma az emberöltő
Holt az élő, s élő a holt
|