Fogadj el
Fogadj el
Fogadj el, enyém ez az út
Majd ha egyszer elbukom
Szemedben a rút konokság
Megmondhatja, én tudom,
S szóltam én hogy ez lesz
A veszted. A szabályokat
Sohasem szeretted.
Tudod régen én is hittem benne
S bár még ma is ilyen hitem lenne
Hogy van valahol és figyel
Egy angyal ki értem felel
Ő vigyázza minden botló léptemet.
De a létnek vége lett.
Miért, talán kérdezed
Miért hagytam el magam
Rosszul ismersz, kiforgatod
Minden kétségbeesett szavam
Biztass hát és kívánd azt
Hogy utam boldog véget ér
Sűrű port hoz maga után
A múltból feltámadó szél
Ne ítélkezz felettem
Azt, hogy én ki lehettem
Volna csak az mondhatja meg,
Ki látja, hogy a lelkem fellebeg
A messzi felhők kék havába
Csak szólna már az a harang
Szívet tépőbb-e a hang, ha most
Nekem zenél? De a lelkem
Még akkor sem fél, ha a te igazad
Küldi kárörvendő levelét
S elveszíti kenyerét a szív.
Fogadj el, s ha hív egy másik
Útvesztő, ha itt lesz az idő,
Én mutatom majd az utat
Ha lelkem érted jő.
Mindenkinek jut egy élet
De semmi több, ezt ne feledd
Egy lelked van, s hol a tested,
Ott van a helyed.
Hol szív dobog, és úgy dobog,
Hogy csak te érted meg
Hol úgy látod a világot,
Ahogy csak neked lehet.
Fogadj el, az én utam
Az én bukásom lesz
És ha mégis, talán mégis
Boldog vége lesz
Ha győzelmemnek koronája
Az én fejemre száll
Vigaszodként kapd meg azt
Mi joggal neked jár
Ám ítéleted ne oszd ki
Míg azt nem mondhatod
Elsőként ért célba
Bolond játékvonatod
Mert feltűnő, de
Szomorú a látszatgyőzelem
S félek, talán rosszabb sors jut
Neked, mint nekem.
|