|
A Halál arca
A Halál arca
Volt egyszer egy királyság
Melyben a király haldokolt
S hogy kiválassza utódát
Egyik nap így szólt:
„A négy legbölcsebb ember ott él
Egy faluban a birodalmam szélén
Lesz egy próba, és aki célt ér
Az lesz a király a legvégén”
Megérkeztek a követek
A távoli kis faluba
Szóltak: „Hozzák a bölcseket!
Vár rájuk egy királyi próba”
A bölcsek felsorakoztak
S az egyik követ így szólt
„A királynak nem sok ideje maradt
Nem tudja már legyőzni a kórt”
„De van egy kérdése hozzátok
E levélben reám hagyta
És akitől jó választ kapok
Annak egész királyságát adja”
A követ a levelet kibontotta
A bölcsek szemét kíváncsiság marta
A követ a következőket olvasta:
„Bölcsek, milyen a Halál arca?”
„Hogy néz ki a Halál?
Mit mondd majd nekem?
És ha engem megtalál,
Mi lesz énvelem?”
„Gyertek vissza pontosan
Hét éjszaka múlva”
Szólt a követ hangosan
S a bölcsek hazaindultak
Hét éjszaka gyorsan eltelt
S a bölcsek a követhez mentek
Hárman jöttek csak el
S a negyedik nem jelent meg
„Hol van a bölcs, ki nincs velünk?”
Egy asszony jött és válaszolt
„Ő már a Halál országába került”
A követ bólintott, és így szólt
„Nos, bölcsek, az idő lejárt
A király már türelmetlen
Mondjátok el, ki mit talált
S én gyors leszek döntésemben”
Az első bölcs jött, és szólt
„A Halál egy fekete kaszás
Kaszájával mindenre romlást szór
Nincs remény, sem megbocsátás”
A második bölcs mondta
„A Halál egy hófehér fény
Mely felemel, s elrepít oda
Hol szeretet vár, és remény”
A harmadik bölcs így felelt
„A Halál egy nagy szörnyeteg
S akit felfalt és megevett
Az többé nem menekül meg”
A követ szólt „Most várjatok
Hogy döntsek, kinek volt jó válasza”
Ám egy gyermek közbevágott
„Egyik bölcsnek sincs igaza”
Mindenki a fiúra nézett
Aki így folytatta beszédét
„A király bolondságot kérdezett
Ti ne kövessétek a tévedését”
„A választ csak az tudhatja
Az lehet a verseny győztese
Aki a Halált már meglátta
Aki már találkozott vele.”
„Épp ezért a győztes
Ki a királyságot kapja
A negyedik bölcs lett
Akkor is, ha válaszát el nem mondhatta”
„Ti, pedig, nagy bölcsek
Szégyelljétek magatokat
Ennyit mondok, nem többet
Felejtsétek el a válaszokat
„Azok az igazi bölcsek
Kik a halállal nem foglalkoznak
Csak boldogságban élnek
A halálon nem is gondolkoznak”
„Az igazi bölcsek azok
Kik hisznek és reménykednek
Kik hiszik, hogy vannak angyalok
És bátrak maradnak, ha a véghez érnek”
A bölcsek fejet hajtva
Szépen hazamentek
Boldogok voltak, míg meg nem haltak
S hosszú életűek lettek
A király pedig végül
A fiút magához kérte
„Te vagy a legbölcsebb köztünk
Tiéd a birodalmam egésze”
A fiúból nagy király vált
Az országot bölcsen vezette
És mikor látta jönni a Halált
Bátran nézett szembe vele
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
