Altatódal

Álmodjatok emberek, drága kicsi lelkecskék

Álmodjátok azt, hogy éltek, álmodjatok emberkék

Aludjatok szépen, csendben, ne várjátok az ébredést

Aludjatok mélyen, rendben, mert a reggel messze még

Drága gyöngyszem lelkek, ti úgy hiszitek

Ébren vagytok, s álom az, ha lecsukódik szemetek

Valójában, kicsi drágák, ez bizony egy tévedés

Ha örökre lecsukjátok szemeteket, akkor jön az ébredés

Álmodjatok addig szépen, higgyétek, mit szeretnétek

Higgyétek, hogy van célotok, higgyétek, hogy örökké éltek

Elalszik a víz, a folyó, elhullik a kisvirág

Alszik már a kicsi lélek, és álmában csodát lát

Az ébredés, oly fájdalmas, s ha tovább élsz, csak szenvedés

Tudni, hogy csak álom az élet, mit elsodor majd a feledés

Hát álmodjatok emberek, drága kicsi lelkecskék

És fel ne ébredjetek addig, míg el nem jön a vég