Városi séták

Sétálunk veszélyes utakon

Szép városban, parkokban

Én, a néma fogadalom

Elvész a csönd a hangokban

Mesék vesznek körbe engem

A múlt feléled, s egy látomás

Átkölti a látott tájat bennem

Minden kor egy új állomás

Én, a néma csak megyek

Hallgatom a szép mesét

Egyház, egyetem, épületek

Lerombolták, eladták, átépítették

Itt volt régen, ma már nincs

Ilyen volt és olyan lett

Egy műemlék, nemzeti kincs

A modern világ a múltba vet

Újabb mesék, a gyerekkor

Itt állt egy kávézó, itt mulattunk

Egy bank és egy régi, nagy szobor

Majd tovább visz minket utunk

És most a jövő, az ábrándos kép

A múltat gyors feledésbe űzi

És amint átvette drága helyét

A történet szálát tovább fűzi

Itt épül egy ház, jövőre kész lesz

Egy sportközpont, egy iskola

Az ember ilyenkor lassan végez

Dolgozik, hogy szép legyen otthona

És ott egy irodaház, egy magas torony

Az egekig ér majd, nézd ott a képen

Kék színű lesz, és sötét, mint a korom

Azért csillogni fog az erős napfényben

Így megy ez, napokon át csak mese

Jó, hogy valaki tudja a régi meséket

Tán én sem leszek teljesen elfeledve

Lesz egy mesém, és benne tovább élek

 (Városi sétáink emlékére)