Lesz, aki...
Lesz, aki…
Örök titok marad szívedben
És a sötétség magával ránt
Ne félj, csak az élet veszik el
Mit valaki nem neked szánt
Hosszú az éj, ha minden perc
És minden óra durva fájdalom
De százezer év is rövid lenne
Hogy szívből nevess múltadon
Segíthet-e vajon a gondolat
Hogy az ismeretlen talán szép
S a szürkén álnok homály csupán
Lepellel védi az angyalok életét?
A könnyeimet én hullathatom
De csak én sírok, senki más
Szánalom, vagy együttérzés
Gonosz hazugság és csalás
De te ne félj, mert a lét talán
Elárulhat könnyedén téged
Lesz, aki itt marad, s mondja,
Folytatja tovább elkezdett mesédet
|