Mesélnék én
Mesélnék én
Mesélnék én neked oly sokat
Ezernyi és még több gondolat
Szállna, kelne, éledne fel
De talán menni kell
Mit veszítek el
Ha a lét csak üres képzelet
Ha nincs is az, mit képzelek
Csak álom minden szó
A múlt, az volna jó
Messze innen ott az éjben
Fényes, selymes szép reményben
Vívni bátran a világgal
Fájdalom csak hazugsággal
Születne. És nem lenne az
Mi oly sokszor befalaz
És elszorítja torkomat
Hogy megfulladjon a gondolat
És némán álljak én
Néma lesz mesém
Írnék én, ha remegne a lét
Magamhoz venném lelkem kenyerét
De oly sötét. Oly nagyon sötét.
Ha kitépik a rózsa tövisét
A vér nem csordogál belőle
Csak elhullik, majd elszárad
S nem borulhat többé vörösbe
Szürke marad örökre.
|