Kint sötét az éjszaka

Kint sötét az éjszaka

Süvít szelek vad szava

De nem félek, mert a fény

Lámpaszínű szép remény

Itt világít kis szobám

Meleg drága otthonában

Nincsen ellenségem

Nincs hát mitől félnem

Ebben a világban.

Kint sötét az éjszaka

Egyedül a kis szoba

Lett ma a vendégem.

A magányos szemében

Nincsen félelem.

Egy lélek sincs velem.

Senki, aki engem bánthat

Engem senki meg nem láthat

Mitől kéne félnem?

Kint sötét az éjszaka

Csörömpölő harsona

Lassítja le vérem

Edény moccan meg

A mozdulatlan térben.

Felkúszik a félelem

Szellem, vagy csak képzelem?

A túlvilágon nincsen ellenségem

Nincs hát mitől félnem.

Kint sötét az éjszaka

Most padlónak dallama

Dermeszti meg szívem

Tán rabló az, kit eddig

Holt léleknek hittem?

Körbenézek, várok

Árnyékokat látok

Fegyverrel a kézben

Nincsen mitől félnem

Kint sötét az éjszaka

Elhalkul a ház zaja

S újra csöndben jár

Az árnyék is megáll

Szomszéd volt csak

Ő lépkedett a szobában

Oly békés a fényben

Nincs hát mitől félnem

Ebben a világban

Kint sötét az éjszaka

Biztonságom angyala

Elhagyja a házat

Váratlan egy pillanat

Kezem remeg, ingatag

Fejem fordul, tágul

Szűkül, táncot jár a kép

Utolér a rosszullét s a

Félelem felkapja fejét.

 Kint sötét az éjszaka

Magányosnak otthona

Csapda lesz, a végem

Egyszerre megértem:

A testem az egyetlen

Igaz ellenségem

Hogy nyerhetnék ellene?

Se lelke, se fegyvere

Mégis csak őt félem

Kint sötét az éjszaka

Keserű irónia

Ha segítséget várok

Hiába kiáltok, s szinte fáj,

Hogy nincs szellem

Se rabló, ki talán rám talál

Senki, aki megvédhetne

Ide senki sem téved be

Fény csupán, mi erre jár