Itt nyugszol

Fájdalom, ó, így szól a kő

Ártatlan és kétkedő embereket

Éltető gondolat. Ha elszakad

Minden hited, még tovább

Hiheted: megmarad emléke

És nem lesz vége, de ó, halld

A varjú csap most zajt

És kikaparja, átformálja a követ.

Károg rád a fekete követ –

A Halálból jövet. Mely üzenet az

Melyet elszavalsz, és azt hiszed,

Gőgös fejjel úgy hiszed,

Vigaszoddal eltörölted

Vérző-égő könnyemet?

Van tovább, hát válaszolj

Merre visz az út, a hold

Merre menjek, el ne vesszek

Elfelednek feledékeny emberek

És egyedül leszek, akárcsak te

Föld mélyéről nevetve száll

A mosolyod. Mikor fogod újra

Azt írni nekem, csak bátorság kell

És újra kezdhetem… egy új helyen?

Érzed-e, ha ott vagyunk,

Nézünk csak, és nincs szavunk

Mit neked mondhatnánk. Mert

A föld szakadt rád, míg az ég szakadt miránk.

Mi dolgod, és hogyan nyújtod

Jobbod azoknak, kik hiszik, hogy

Valahol ott vagy, és mesélsz az angyaloknak,

Ahogy nekünk meséltél… amíg még éltél.

De néma már, szinte halott

Üres csöndes falevél dallamok

Szólnak csupán

Képtelenség, de a te neved áll a fán

És nem értenek, nem szeretnek

Beléd többé emberek

Neked ők a szellemek

Itt nyugszol, csak így ismerjenek.