Heten

(William Wordsworth: We are Seven)

Egy egyszerű gyermek

Kinek még oly fürge tüdeje

S izmai életet teremnek

A halált vajon ismerheti-e?

Találkoztam egy kislánnyal

Nyolc éves, így mondta ő

Haja dús volt, sok hullámmal

Éke volt, a legszebb fejfedő

Parasztos volt, egy vadóc

Gyűrött-szakadt rongyosan

A szeme égő, fénylő kanóc

Szépségétől elakadt szavam

„Nővéred, bátyád, kisleány,

A háznál mennyi gyerek van?”

„Mennyi? Hét.” Szólt hozzám

S nézett felém álmodozóan

„És hol vannak? Mondd csak el.”

Felelte, „Heten vagyunk, heten;

Két testvérem Conway-ben nő fel

És kettő kint van, a tengeren.”

„Ketten a temetőben fekszenek

Egy nővérem, és a bátyám;

És a temetői kis kunyhóban ott élek

Én, és velem van az édesanyám.”

„Mondod, kettő Conway-ben él

És kettő kint van, a tengeren

Mégis heten vagytok, hát beszélj

Hogyan lehetséges ilyen?”

Ekkor így válaszolt a kisleány,

„Hét fiú és lány vagyunk mi

De ketten a temetői tölgy alá

Mentek mélyen örökké aludni.”

„Kisleány, te még szaladgálsz

S minden izmod életet terem

Ha ők ketten lementek a tölgy alá

Ti nem heten vagytok, csak öten”

„A sírok olyan zöldek, láthatod őket”

A kislány nekem ezt felelte,

„Alig kell menned ajtónktól, hogy megleld

Ott az egyik sír, s a másik mellette”

„A harisnyámat gyakran ott kötöm,

A kendőimet is velük hímezem;

Naphosszat csak ülök a füvön

S a kedvenc dalukat énekelem”

„És néha, uram, napnyugta után,

Mikor az ég, akár a parázsló szén

Tálkámmal a házat hátrahagyván

Mellettük vacsorázom én”

„Jane nővérem halt meg előbb;

Ágyban feküdt, csak szenvedett,

Majd az Isten felszabadította őt;

És talált neki egy jobb helyet.”

„A temetőbe, oda fektettük le;

És mikor a fű száraz lett a végén,

Ott játszottunk ő körülötte

A bátyám John, és én.”

„És mikor a föld hófehérre vált

Én szaladtam, csúsztam mindenfelé

A bátyám tőlünk örökre elvált

És oda feküdt, a nővérem mellé”

„Hányan vagytok akkor?”, kérdeztem,

„Ha kettő a mennyekben van fenn?”

Hamar megkaptam a feleletet,

„Heten vagyunk, uram, heten.”

„De ők halottak; ők ketten halottak!

A lelkük a mennyekben van fenn!”

Hiába volt minden igyekezet, mert

A kislány továbbra is csak úgy felelt:

„Heten vagyunk, heten!”